Nagyot mondás

Ezt a szólást akkor használjuk, amikor megpróbáljuk elsumákolni, hogy valamely szándékunk nem egészen tisztességes, és tetten érhetőek vagyunk, eláruljuk magunkat valamivel. Szóval: a dolog sántít egy kicsit.

Gyarmathi Miklós: Keresztyéni felelet (1598) - című munkájában eként szerepel: "Az - mint szokták mondani, künn vagyon az ördögnek lúdlába, ezért nem lehet felül oly szép, hogy alul ki ne tessék az ő csalárdsága". Tehát az ősi magyarázat szerint, ha az ördög emberi alakot is vesz fel ugyan, akkor is könnyen felismerhető a lábáról. Ezért is hívják még 'patásnak'. A lúdláb egy korai verzió, de a szomszédos népektől átvett mese elemek lólábbá változtatták azt.

 Ismeretlen eredetű mondás, melyet az adoma szerint II. Endre 1217-es keresztes hadjárata alkalmával egy félrészeg, Makó nevű katona tett elhíresültté: történt ugyanis, hogy annyi jó bort megivott, hogy a dalmáciai Spalato (Split) városában már meggyőződése volt, hogy Jeruzsálemben vannak. Ám ekkor még az út negyedénél sem tartottak. Vagy a bor volt otthoni, vagy Makó bácsi "fullba nyomta a kretént". :)

Egy másik változat szerint, Makónak van/volt egy Jeruzsálem nevű városrésze.

Nos, mivel a fenti magyarázatok eléggé sántítanak, többen próbáltak utána járni, hogy mi is lehet az igaz. Ezért repültek be az izraeli vadászgépek. Hogy megtudják, vajon messze van -e Makó Jeruzsálemtől. 

"Hogy a 'tótágast áll' eredeti jelentését megértsük, először is azt kell tudnunk, hogy az ágas szavunk, a felső végén kétfelé ágazó oszlopot jelenti (pl: kútágas). Ágashoz hasonlít a kézen álló ember is, csak annyi különbséggel, hogy itt az ágas fordítva áll, tehát lent 'ágazik'".

Minden nyelvben gyakori jelenség, hogy amit az adott nép helyesnek talál, rendesnek tart, az a megfelelő, míg a szomszédos vagy távoli népek szokásai a helyiektől eltérőek, fejreállítottak, nem elfogadhatóak. Ezért mondják például Szentesen, Szegeden a 'sír, pityereg' helyett, hogy 'tótul' nevet. De ilyen a 'csehül' áll, a fordított lap a kártyában a 'zsidó', vagy a 'cigány' útra menő falat és a 'svábbogár' is ide sorolható. Lengyelországban példának okáért a svábbogarat orosz bogárnak hívják. :) 

Megjegyzendő egyebekben, hogy szlovák, német, román és szerb vidéken is élnek ilyentén szóhasználatok, csak 'magyar' előtaggal.

Tehát, ha valaki tótágast áll, az ellenkezik velünk. Van benne valami ...

(Forrás: O.Nagy Gábor/Mi fán terem)

Ha valakinek kikaparod a gesztenyét (az ő gesztenyét :D), akkor joggal vagy dühös, viszont tudod, hogy a honnan ered a mondás? Olvasd!

La Fontaine: A majom és a macska

A furfangos majom, Bertrand, rábeszéli gazdája macskáját, Ratont, kaparjon ki a tűzből néhány szem gesztenyét. Raton enged a kérésnek, és három szem gesztenyét kiszed, melyek azonban Bertrand hasába kerülnek. Jön a szolga, és mindkettőjüknek odébb kell állnia. Szegény macskának, aki megdolgozott a gesztenyéért – üres hassal. Ez a történet felidézi az egész Európában ismert szólásmondást - Mással kapartatja ki a gesztenyét. 

 Élt egyszer Vértesacsán egy öreg bakter, aki kicsit sem találta degradálónak, ha így nevezték. Moldova György regényében is szerepel a történet, és magyarázatot ad rá, hogy honnan is ered a fenti szó. A nagypapi tehát így mesélte:

"A vasút szervezési furcsaságai közé lehet sorolni, hogy az állomások területén szolgáló bakterek – ezt az elnevezést a vasutasok sem tartják sértőnek, a német Wächter = őr, éjjeliőr szóból származik."

A múlt században még minden faluban volt bakter. Éjjel járta a falu utcáit. Kis verseket mondva óránként kiáltotta az időt. Erdélyben és a Csallóközben a verseket énekelték. A baktert a község fogadta meg, hatalmának jelvénye az alabárd vagy más védekező szerszám, amely általában szintén a község tulajdona volt. Bére évenként minden házból egy kenyér, kevés gabona s pár forint. Bakternek általában nagy családos, de a nehéz munkát már kevéssé bíró 50–70 éves ember ment el. A bakternek elsősorban becsületesnek és ébernek kellett lennie, mert éjszaka az egész falu biztonsága, nyugalma, vagyona felett őrködött. Nagyobb városokban több bakter volt, az utcákat felosztották egymás között. Fatelepek, raktárakkal rendelkező kereskedők, üzemek külön fogadtak maguknak baktert. Ezek már nem jelezték az időt, csak a meghatározott területre, értékekre vigyáztak, bérüket pénzben kapták. A bakterság a nyugati középkori városok szervezett közbiztonságának, éjjeli őrségének mintájára terjedt el a magyar nyelvterületen. Az utolsó bakterek az 1930-as évekig teljesítették szolgálatukat. 

 Ma mindenki olyan értelemben használja, hogy valaki mindent fizet. Pedig eredetileg nem ezt jelentette. 

Anno a XIX. század végén, a XX. század elején a katonai alakulatok városról városra vándoroltak kiképzési feladatok végrehajtása közben. A tiszteket a helyi előkelőségeknél szállásolták el. Ami akkoriban igen nagy megtiszteltetés volt a háziakra nézve. 
A városba érkezett katonák esténként, hogy oldják a harctéri stresszt nem ritkán, hatalmas lakomákat rendeztek valamint az arra alkalmas ifjú hölgyeket is, hogy is mondjam, "leküzdötték". Aztán, ahogy jöttek, mentek is. Maguk mögött hagyva kifizetetlen számlákat és pár várandós honleányt. 
A kifizetetlen számlák miatt terjedt el akkoriban, a „fizet, mint a katonatiszt” azaz sehogy mondás.

Idővel a jelentése teljesen megváltozott. Talán a Horthy hadseregben igen szigorúan betartott szabály hatására, amely csak a tiszthez méltó hozománnyal rendelkező arákkal kötött házasságokat engedélyezte. S így meglehetősen jó anyagiakkal rendelkező tisztikar alakult ki. Talán az 50-es, 60-as, 70-es években, amikor a katonák a magyar átlaghoz képest igen jó fizetéssel rendelkeztek. Ezt sajnos már én sem tudom.

 A halló, nem az angol vagy a francia nyelvekből vette át a magyar, hanem éppen ezek vették át ezt a szót a magyarból. És nem a múlt század folyamán, hanem már jóval korábban. Az összes többi nyelvek a magyartól kapták ezt a kifejezést, legfeljebb csak angol vagy más közvetítés útján. Amikor a telefonba azt mondjuk: halló, ez egyedül magyarul értelmes ma is. Hall ő; illetve valaki jól halló.

Az ősi magyar pásztor felkiáltás, az aló! (Lásd: aló!), lényegében ugyanez.
Miután megvizsgáltam, kiderült, hogy franciául ez a kifejezés semmit nem jelent; (azon kívül, hogy valaki felveszi a telefont, és beleszól, hogy halló). Még legfeljebb a „gyerünk” (alons) francia szóból volna származtatható, az pedig magyar eredetű szó (aló!).

Az angolban szintén ez a helyzet. Még legfeljebb a hall (csarnok) szóra emlékeztet, de az is, egyedül magyarul értelmes. A hall legkorábbi angol előfordulása a középkori oktatásban található, a hall of residence, a hallgatók egyetemi kollégiumának épületét jelölte. Mint látható, ez is kizárólag magyarul értelmes. Az angol elnevezésű (bár már tudjuk, hogy inkább: magyar elnevezésű) hall zenei effekt, mely visszhangzást (reverb) és teremhangzást (hall) ad a hangnak, tudjuk, hogy azért ezt a nevet kapta, mert az általa átalakított hang ilyennek hallatszik.

 "A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.

Azon kevés magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott (angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche), olasz: coccio, flamand: goetse, lengyel: koczi. cseh: koczy, svéd: kusk. A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret „madzsar”-nsk nevezik."

Innen van az angol távolsági buszok neve, de van coach divatmárka is, aminek egy lovaskocsi az emblémája.

 "Nagy Gábor örökbecsű gyűjteménye, a Mi fán terem? című könyv segít a fakép utáni nyomozásban.

A fakép a régi magyar nyelvben faszobrot, fabálványt jelentett. De hol is volt őseinknek faszobra a mindennapokban, ahol ott lehetett hagyni őket? Hiszen magánházaknál nemigen akadt faragott szobor.

A válasz: a míves, faragott kapuk sokszor emberalakot mintáztak, ezt is nevezték faképnek, kapubálványnak. 

Akit tehát faképnél hagytak, azt a kapu mellett állva hagyták. Ennek két példája van. Az egyik, amikor a vendég olyan sietve távozik a háztól, hogy az őt a kapuig kísérő házigazdát további beszélgetés nélkül otthagyja a kapufélfánál.

A másik példa, amikor faluhelyen a szerelmes lány minden este a kapuban várja udvarlóját, ott találkozgatnak. Ha a csélcsap ifjú többé nem keresi fel a leányt, az feleslegesen álldogál esténként a kapufélfa mellett, ott hagyták a faképnél, hadd várjon hiába."

 „Amerika robbantotta fel a WTC-t, AIDS-es tűvel fertőznek a mozikban, nem koccintunk sörrel, mert nem telt le a 150 év, gabonaköröket találtak Székesfehérváron…” Sorolhatnánk naphosszat a legendákat, szóbeszédeket, álhíreket, azaz KACSÁKAT. De, hogy honnan is került a magyar nyelvbe az a kifejezés a vissza nem igazolt, nem hiteles, forrást nélkülöző információkra, hogy a „hír kacsa”, csak kevesen tudják. Természetesen nem a „V”-ben repkedő, helyes récére utalnak, és nem is az ágytál volt az elnevezésének ihletője. Lássuk csak, honnan is ered?

Már az újságírás kezdetén is pontosan tudták, hogy praktikus valahogy jelölni azokat a híreket, melyeknek a forrása nem volt visszaigazolható, ismert vagy hiteles. Erre találták ki a latin „NT” rövidítést, mely a non testatum, azaz a „Forrás nélkül” megnevezést kapta. Ezt vették át az angolok is (Not Tested), amit szintén NT-ként rövidítettek.