Igy nevezik magyar népmeséink sztereotip bekezdései a mesevilág határán lévő tengert (v. folyót?), sőt ilyen országot is ismernek. Az Ó. név magyarázatára eddig megkockáztatott kísérletek közül (a régibbeket v. ö. Ipolyi, Magy. myth. 63.) csak kettő érdemel komolyabb számbavételt; az Ob Bregenz, mely a Bodeni-tóra, s az Ob der Enns, mely az Enns fölötti, tehát Felső-Ausztriára utalna s igy az Ó.-t osztrák helyőrségekből hazakerült mesélő és nagyokat lóditó katonáink koholmányának tüntetné fel. Azonban még ezekhez is sok szó fér s a kérdés korántsem tekinthető eldöntöttnek. A róla folyt viták magvasabbjai a Nyelvőr régibb évfolyamaiban olvashatók. Alighanem ide tartozik a szintén magyar népmesei Bergengócia is.
A Kunszery Gyula által közölt kéziratos adat valószínűsíti régi etimológiáját: Tárkány Béla 1846. évi karlsbadi és gasteini útjáról szólva így ír naplójában: „A meséshírű Oberenczián (Ober Enns) keresztül estére Mölkbe értünk.” Az elnevezés valószínűleg az alsó-ausztriai Wels városában állomásozó magyar huszároktól ered. Meséinkban legtöbbször → az Óperenciás tengeren is túlszókapcsolat formájában fordul elő, s nagyon távoli, az ismert világ határán túl lévő területre utal. Valójában persze az Óperencia a népmeséinkben nem ilyen késői fejlemény: a hun-avar gyepűk ugyanis a Felső-Enns és a Traun vidékén húzódtak, onnantól kezdve a mieink számára idegen világ kezdődött. Ezért mondták a mesés, távoli utazások elbeszélésekor, hogy „még azon is túl”.
Több kutató viszont azon a véleményen van, hogy az osztrák Ober előtagú helynevek nem feltétlenül valaminek a felső, hanem az avarsággal kapcsolatos voltára (Obor-) utalnak.
